Négy csodálatos napot töltöttem Madridban, de az egész csúcspontja a kis kirándulásnak az volt, hogy eljött a nővérem meglátogatni. Novemberben jött at ötlet és egééészen azóta, ezt a pár napot vártam.
Január 10-én a reggelem elég nyugodtan indult, nem idegeskedtem az út miatt. 3.5 óra út után megérkeztem Madridba, aztán még egy kis időt eltöltöttem egyedül amíg vártam a nővéremre.
A vonatállomás gyönyörű, nagyon meglepődtem amikor benn, zárt területen egy botanikus parkot láttam. Nővérem jelezte hova fog érkezni, így gondolom elmegyek előre és fogok várni. Leültem az állomás melletti parkba, vártam és vártam és egyszer csak szólt, hogy itt van. Szétnéztem, sehol senki, a nővérem továbbra is azt mondta, hogy ott van és hogy én merre vagyok. Ezután megnéztem a Google Maps-en hol lehet. Nagy örömömre pont a központ másik felében volt onnan ahonnan én. Gyors egyeztetések után, megbeszéltük hogy a központban találkozunk. Így 45 perc sétálgatás után, eljutottam arra a helyre ahol várt a nővérem.
Elég könnyű volt eljutni, csak a fő útat kellett követni, ami kicsit a szabadkai Sugárútra emlékeztetett. A központban rengetek ember volt, de sikerült egymásra találnunk. Nagyon éhesek voltuk, így egyből egy kis kajáldát kerestünk.
A szállásunk a központban volt, az I Love Madrid Hostel, ami igazán hangulatos, fiatalos hely volt. Minden nagyon közel volt. Nem is használtunk tömegközlekedést csak kétszer. Első este az El Museo de Jamón-ban (sonka múzeum) vacsoráztunk ami a hostel utcájában volt. Ami tényleg egy múzeum és egyben étterem is. A kínálat nagyon gazdag és finom is.
Második nap tipikus spanyol reggelivel kezdtük a napunkat, egy kis churrosozással. Megkell mondanom, hogy az otthoni churros finomabb mint az itteni. De persze, ez nem rontott semmin, jó ízűen ettük a churrost csokival. A következő megállásunk a híres Prado Múzeum volt, ahol jó pár órát eltöltöttünk kiegészítve a nővérem néhány festményről történelmi beszámolót is tartott. Elsétáltunk a Mercado de San Miguelig, ami szintén a központban található, de talán azért annyira vonzó, mert nagy a választék és ahogy észrevettem az emberek jó sok időt eltöltenek beszélgetéssel és falatozgatásal. Számunkra kicsit drága volt, így csak egy gyümölcs salátát ettünk közösen. Ez nem elégítette ki az éhségünket, ezért elindultunk kisebb kajáldát keresni ami nincs annyira a központban. Aztán egy kis kocsmában leültünk és megkóstoltuk a tintahalas szendvicset. Ezt csak ajánlani tudom, ha esetleg valaki Madridban jár.
A harmadik nap Botanikus kertbe mentünk, ami hatalmas, viszont szebb lehet másik évszakban. Miközben sétáltunk találtam egy kis királyt, méghozzá Boldizsárt, aminek nagyon megörültem, mert a rascónban (előző cikkemből a torta), nem találtam semmit. Így most van egy szerencsehozó királyom. Miután végéig néztük az egész kertet, az utcákat jártuk és csak beszélgettünk. Útközben láttuk a városházát, ami a nagypostával volt egy épületben. Igazából minden fontosabb hely olyan hatalmas épületekben volt, hogy nem nehéz őket megkeresni. Láttuk a Cervantes Egyetemet, amire szavam se volt, így csak viccelődtünk, hogy “két év múlva találkozunk” (ki tudja, lehet a viccelődés valóra válik). Az esténket egy kis italozgatással töltöttük, sajnos nem sokáig tartott, egyrészt bezárt a kocsma, másrészt pakolnunk kellett, mert másnap volt az utolsó napunk. Elég korán ki kellett jelentkezni a hostelból, így a reggelünk nagy részét egy kávézóban töltöttük. Később minden holminkkal elmentünk megnézni a Királyi Palotát. Sajnos nem tudtunk bemenni, mert nem voltunk tagjai egy turistacsoportnak sem, de nem gond, kívülről jól megnéztük és a királyi udvart is valamennyire megszemléltük. Ekkor elmentünk ebédelni egy étterembe, ahol paellát ettünk, finom tengeri gyümölcsökkel. Sütkéreztünk a napon, de miután lement a nap elég hideg lett.
Közeledett az óra, mindkettőnknek mennünk kellett. Nővérem úgy döntött elkísér a vonatállomásra és majd onnan talál valami járatot a reptérre. Az emberek nagyon segítőkészek voltak, így a nővérem is talált megfelelő buszt. A búcsúzás mindig nehéz, így egy kis bunkósággal próbáltam elrejteni, nehogy elsírjam magam. De még mindig megkönnyezek ha belegondolok, hogy most megint nem lesz velem egy ideig.
A hazaút szuper volt, csak arra vártam, hogy végre visszaérjek és aludjak.
Összesítve Madrid egy szuper hely sok látványosággal, igaz nem sok mindent néztünk meg, de számomra a legfontosabb az volt, hogy láttam a nővérem.
El Museo del Prado
El Museo de Jamón
Boldizsár 🙂
Tipikus spanyol reggeli
Viajes de Ritu 