Sancti Petri egy régi halászfalu, ami Chiclana de la Frontera közelében található. Latin neve “de San Pedro”, a halászok védőszentjéről kapta. A falu turisztikai látványosság, rengeteg látogatója van.

A hely 10 perc alatt bejárható, és nagyon sok látnivalóval szolgál. Két hete már, hogy ott jártam. Míg a helyiek a vasárnapi Szentmisére igyekeztek én körülnéztem a faluban. A helyiek nem engedik a házak renoválását, mert fontos számukra, hogy minden az eredeti állapotban maradjon fenn. Turistákat sem kedvelik nagyon,mert úgy vélik, nem tudnak gondoskodni, tisztelni a helyet (ezalatt a szemetelést és a rongálást értem). Ahogy sétáltam az utcákon megragadta a figyelmemet, hogy a házak falait festmények díszítik. Mindegyik a tengerrel és a halászokkal volt összekötettésben. Gyönyörű látvány volt. Mindezekmellet rengetek csónak és régi halászhajók voltak a kikötőben, amik már csak romok. Pár kisebb étterem is van. Kínálatunkban főként a helyi halakból válogathatunk.

A faluhoz közel van egy kis sziget, ahol egy kastély található, ami a 12.században egy szentély helye volt. A 16. században építették a tornyot, majd a vár többi része a 18. században lett hozzáépítve mint egy védőbástya. Ez a vár jelenleg látogatható.

Spanyolországban és a spanyol nyelvet beszélő országokban ha kiesik egy kisgyerek foga, éjszaka nem a fogtündér, hanem egy kisegér jön. Neve Ratoncito Pérez. A hagyományok szerint a gyerekek a párna alá teszik fogukat, hogy a fogtündér megtalálja és helyére egy kis ajándékot tegyen. Ám Ratoncito Péreznek sajtot és vizet készítenek, míg a kiesett fogukat belerakják a vízbe.
Tegnap este abban az élményben részesültem, hogy a kisfiú mekkora boldogsággal készítette elő a sajtot és a vizet a kisegérnek. Mikor elkísértem aludni, a sajtot és a vizet a kis asztalkára tette és közölte velem, hogy ne csukjam be az ajtót, mert ma este jön Ratoncito Pérez.
Ma reggel mikor felkelt a kisfiú nagyon boldog volt, mivel több ajándékot kapott mint az előzőeknél. Nagy örömmel mesélte mindenkinek, hogy mennyi mindent hozott Ratoncito.

Október 12-e Nemzeti ünnep Spanyolországban. Día de la Hispanindad (A Spanyolság napja). Latin-Amerikában egyes országok ezen a napon az Őslakosok Ellenállásának Napját ünneplik, ahelyett, hogy Kolumbusz Kristóf 1492-es felfedezéséről és a “civilizáció” kezdetéről emlékeznének meg. Az emberiség történetének legmeghatározóbb demográfiai kataszrófáját okozta, az őslakosok népességének 90%-a megsemmisült a gyarmatosítás első 130 évében.

Történelmi rész

526 évvel ezelőtt ezen a naponon érte el Kolumbusz Kristóf a Bahama-szigetek partjait. 1492-ben véget értek a háborúk, biztosították a nép védelmét és megkezdődtek a hódítások. Portugália és Spanyolország jobb földek érdekében felfedező útra indult. Spanyolország lépett elsőként az új földrészre, amit mai nevén Latin-Amerikának hívunk, ezt a nevet az angolszász világnak szánták, abban reménykedve, hogy ezzel megfékezik az angolszász terjeszkedésüket. Gyorsan elterjedt a spanyolnyelv, a francia és a portugál lakosok között. Ezek után Portugália is eljutott Latin-Amerikába. Gyarmatokra osztották fel. A spanyolok helyi admirálisa indiánoknak nevezte el a helyi őslakosokat, míg a helyiek magukat lukajoknak hívták. Kolumbusz Kristóf birtokba vette a Guanahani-szigetet és átkeresztelte San Salvador névre. A gyarmatosítás ideje alatt a kiirtott indián őslakosság helyére, hogy a munkaerőt pótolni tudják, Afrika nyugati részeiből feketebőrű telepeseket hozztak be Latin – Amerikába.

Az őslakosoknak (inkák, maják, asztékok) minden hagyományos kultúráját meg akarták szüntetni, és azt szerették volna elérni, hogy felvegyék a keresztény vallást. Több mint 1000 törzs tűnt úgy el, hogy nem jegyezték fel nyelvüket. Az őslakosok végül kultúrájukkal keverték a keresztény vallást. A spanyolok és az őslakosok keveredtek és létrejött a mesztic népesség. Óriási adókat kellett fizetniük a spanyol kormánynak és a törvényszegésért szigorú büntetésekre számíthattak.