Néhány fontos dátum szilveszter előttről és után.
December 22-én mindenki a tv előtt várja, hogy elkezdődjön a leghíresebb játék a lottó szelvények kisorsolása. Ez a hagyomány 1763 óta híres, amit El Gordo-nak hívnak. Kevés olyan ember van Spanyolországban, aki ne venne valamilyen lottó kombinációt. Vannak emberek akik pár eurót költenek a szelvényekre, viszont akadnak olyanok is akik egy vagyont költenek. A nyeremény nem kis összeg, ezért az emberek december 1-jétől vásárolják a szelvényeket egészen 21-ig. A kisorsolt számokat iskolás gyerekek éneklik.
Két nappal később, december 24-én ünnepeljük a “Nochebuena”-t vagyis a Szent Estét. Régiótól függően az asztalokon változatos főételeket tálalnak. A part menti területeken a tenger gyümölcsei dominálnak, de készítenek bárányt, malacot, salátákat, leveseket stb. Desszertként turrónt, marcipánt és különböző tortákat fogyasztanak. Néhány faluban ezeken a napokon a gyerekek házról-házra járnak karácsonyi dalokat énekelve (villancicos-at), cserébe édességet ajándékoznak nekik.
A spanyol családok otthonait 1-2 betlehem is díszíti a karácsonyfa mellett. Spanyolország lakosai nagyon szeretnek betlehemet építeni. Azonban a Betlehemnek van egy különös emberkéje akit Caganernek hívnak. Ő a jászol mögött található, gugoló pozícióban, mivel ő egy kakiló figura.
A gyerekeknek egészen január 6-ig kell várniuk az ajándékokkal. Mivel a hagyományok szerint a “Tres Reyes Magos” azaz a Három Királyok hozzák az ajándékokat. A gyerekek cipőjüket az udvaron vagy az ablakban hagyják január 5-én, hogy a három királyok ajándékokat adjanak nekik.
Közeledik az újév, amit a spanyolok “Nochevieja”-nak hívnak (öreg este). Az ókortól kezdve tűzijátékokat szerveznek szilveszter estéjén. Egyesek szerint a tűz és zaj gonosz erőket okoznak, de örömöt és boldgoságot is hoznak. Spanyolországban december 31-én szokás szőlőt enni. Ezen az estén éjfélkor 12x harangoznak ekkor 12 szem szőlőszemet kell lenyelni egészben, szimbolizálva a 12 hónapot és hogy szerencsések legyenek a következő évben. Ha valaki nem eszi meg az összes szőlő szemet annak annyi hónap balszerecséje lesz. Egy másik szokás, hogy az új év első napján édességet esznek, hogy “édesen” induljon az új évük.
Január 5-én Spanyolország szerte parádékat tartanak jelezve a három király érkezését. Ezek a parádék egy órásak és ez idő alatt a három királyok több ezer cukorkát dobálnak a gyerekeknek.
“La Cabalgata de los Reyes Magos” a napkeleti bölcsek felvonulását jelenti, amikor másnap a jó gyerekeknek ajándékot, a rosszaknak pedig szén alakú cukorkát hoznak.

Kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket! 💕 

¡Feliz Navidad!

El Gordo

Újévi szőlőszemek

La cabalgata de los Reyes Magos

Megérkezett az első recept a blogomra. Ez egy helyi étel, amit leginkább a bab leveshez lehet hasonlítani.

Hozzávalók:

• 250 gr csicseriborsó 250 gr bab

• 200 gramm tagarninas (zöldség) vágott és egész (megtalálni nem könnyű, de ha nincs akkor cseréld ki őket finomra vágott mángoldra)

• 2 gerezd fokhagyma

• 3 füstölt kolbász

• 1-2 véres hurka

• 100 gr szalonna

• 300 gramm sertéshús (disznó karaj)

• Só, paprika, szegfűszeg

• A hús összetevőknek frissnek kell lenniük.

Elkészítése:

Az étel elkészítése előtti nap a csicseriborsót és a babot vízben áztatjuk egy éjszakán át. Másnap egy nagyobb edénybe beletesszük a hozzávalókat, kivéve a véres hurkát és a mángoldot. Vízzel megtöltjük az edényt amig élnem fedi a hozzávalókat . Hozzá adunk 2-3 teáskanálnyi paprikát. A véres hurkát és a mángoldot külön edényben főzzük.

Másfél vagy két óra kell, hogy elkészüljön. A csicseriborsót megnézhetjük, hogy szétnyílt-e. Ezután hozzáadjuk a véres hurkát és a mángoldot. 15-20 percig hadjuk, hogy az ízek összeérjenek. Hozzáadunk 1 gerezd fokhagymát és egy kiskanál borsot. A levesnek a sertéshús ízvilágára kell hogy emlékeztessen a szájpadlásunkon, éreznünk kell a fokhagymát és a szegfűszeget is, ha nem érezzük, nyugodtan adjunk hozzá még egy keveset.

Feldaraboljuk a sertéshúsokat, figyeljünk arra hogy egyforma nagyságú darabok legyenek. Tálaláskor érdemes mindenből egy keveset rakni a tányérunkba. Az étel fogyasztása sokkal finomabb ha a következő napon esszük, de persze aznap is fogyasztható.

December 6-án elmentünk egy utcai fiesztára, amit La Zambombának hívnak. Helyi flamenkó zenéket énekeltek és hagyományos ételeket készítettek a látogatóknak. A fieszta egésznapos volt.

Az apuka részt vett a szervezésben, így a háttér munkába is betekinthettem. A pénzt, amit összegyűjtöttek a helyi templomnak ajándékozták, ahol a  Virgen del Loreto  felújítását fogják kifizetni, hogy a Semana Santa-án (Szent Hét) felvonuljanak vele.

Az emberek akiket kérdeztem leginkább azt szeretik ebben az eseményben, hogy nagyon vidám, újra találkozhatnak régi ismerősökkel, a gyerekek sok édességet esznek és ami talán a legfontosabb, hogy bemutatják vele a helyi kultúrát. Számomra is nagy élmény volt, mivel előtte nem hallottam flamenkó dalokat, se táncokat. Az étel és a hangulat 10/10.

Ma van  két hónapja, hogy itt vagyok. Gondoltam írok egy kis novemberi összefoglalót mi is történt velem.
Novemberben nem igazán tevékenykedtem a blogomon, de őszintén nem is törtnént semmi különös. Az időm nagy részét tanulással és a gyerekekkel töltöttem. Voltak napok amikor csak esett az eső, amire nem igazán számítottunk mivel az időjárás 5 másodperc alatt megváltozik. Így sikerült háromszor megáznom. Ebből két eset volt érdekes számomra. Első alkalommal mentem a gyerekekért az iskolához és csak egy kabát volt rajtam, persze sütött a nap így nem vittem esernyőt, aztán félúton elkapott a szakadó eső így félig futottam, de aztán rájöttem felesleges mivel nincs hova elbújni az eső elől. Mire az iskolához értem kisütött a nap én meg csurom vizesen vártam a gyerekekre. Második alkalommal már tudtam hogy esni fog így felkészülten indultam a gyerekekért. Útközben esett az eső, de pehemre az esernyőm törött volt, így egész úton fognom kellett az esernyő nyelét, nehogy összecsukódjon. Ezeken a napokon otthon voltam és kicsit unatkoztam így valami olyasmibe kezdtem amit eddig nem csináltam. Megtanultam kötni. Elég furán hangzik, hiszen aki ismer tudja, hogy milyen vagyok és nehezen lehet ezt elképzelni, de igaz. Ami a kötést illeti nagyon tetszik, mondhatni függő lettem. Kikapcsolódásként tökéletes és a koncentrációmat is fejlesztem.

Nem panaszkodhatok, nincs hideg. Tél van, de nekem ez továbbra is nyári idő. Egyes napokon 23-24 fok van valamikor 12 fok. Örülök, hogy idén kimaradok az otthoni mínusz fokokból. A családban mindenki fázik ilyenkor, de mindig azt mondom nekik, hogy képzeljék el a mínusz fokokat, de ők bele se akarnak gondolni.

Részt vettem egy keresztelőn két hete. Nagyon szép volt. Nagyrészt a gyerekekkel voltam, de később megismerkedtem pár felnőttel akik a család közeli baratái. Vannak hétvégék amikor a szülők elmennek itthonról egy estére, ilyenkor filmes estéket tartunk sok ropival és édességgel. Sokat játszunk, emellett készítek nekik olyan játékokat is amivel angol szavakat tanulnak. Nagyon örülök, hogy szoros kapcsolatot alakítottunk ki a gyerekekkel. Még saját kézfogást is kitaláltunk mind a hárommal, amit fejleszteni is szoktunk. A helyiek nagyon kedvesek, segítőkészek. A spanyolomat is többször használom ha segítségre szorulok.

Volt lehetőségem más au-pairekkel is találkozni. Van egy lány Franciaországból akivel naponta találkozok és két lány meg egy fiú Németországból, velük most ismerkedtem meg nemrég.

December 1-je és már karácsonyi díszek vannak mindenhol. Az utcák nagyon szépen kivannak világítva, viszont kicsit fura számomra, hogy nincs hó (és nem is lesz). Decemberben többet jelentkeztek, hozok egy-két receptet a spanyol konyháról, hagyományokat és képeket.

Addig is pár novemberi képet csatolok.

Három ízű csoki torta

Fekete rizs, tinta hallal

Conil

Chiclana

Conil

Conil

Javier, Leticia (anyuka, Leticia, Én, Clara, Fran

Chiclana

Garnélarákok (itt csemege)

Conil

Múlthéten egy hosszabb hétvégét töltöttünk a vikendházban. Öt nap internet/városi zaj nélkül. Első nap még bennem volt, hogy szükségem van az internetre. Tudni akartam mi történik. Aztán a második nap már könnyebb volt. Több időt fordítottam arra hogy nekem mi a jó és ezmellett nem éreztem szükségét annak hogy megnézzem mi a helyzet a Facebookon vagy az Instagramon. Egyik nap tettünk egy sétát Conilban, Calas de Roche partján (képeken látható a tengerpart). A legjobb dolog a sétában az volt amikor megálltunk és figyeltük a tengert, ahogy a víz csapdosta hullámait, friss tengeri levegő vett minket körül. Ez az idő alatt minden megszűnt. Csak álltam és élveztem a kilátást. Ez volt az eddigi legnyugisabb hely amit láttam. A többi napokon időm nagy részét az udvarban töltöttem olvasva.