Véget ért a Semana Santa és gondoltam leírom nektek hogyan éltem meg ezt az ünnepet. Néhány hónapja amikor felmerült a téma, hogy a gyerekek mennyire várják meg imádják ezt a hetet, megkérdezték, hogy én szeretnék-e felvonulni. Nem mondtam konkrét választ, hiszen elég furának tartottam na meg ugye elég félelmetesnek is nézett ki az egész. Ami azt illeti, sose érdekeltek a keresztény szokások, nem is vagyok megkeresztelve, de azért a kíváncsiság megvolt bennem. Az emberek számára akik nem tudják mi ez, elég félelmetes és a kkk-ra gondolnak.
A családnál ahol vagyok az apuka úgymond a szervezői szerepet töltötte be így elég könnyen el tudta volna intézni hogy felvonuljak.
Egyre innkább közeledtünk a Semana Santa-hoz és többször felmerült bennem, hogy volnuljak fel vagy sem. Aztán belegondoltam, hogy mikor lesz még egy ilyen alkalom? Végül szóltam az apukának, hogy én is szeretnék.
A Semana Santa abból áll, hogy az emberek az utcára vonulnak és akár hajnalig paso-kat néznek ami Jézus passióját mutatják be. Persze ha az idő is úgy akarja. Sajnos a hét folyamán esett pár napot, ilyenkor nem kockáztatják meg, hogy felvonuljanak. Mint ahogy mi is azt gondoltuk, hogy nem vonulunk fel.
Az első nap amikor elmentünk a központba nagyon érdekesnek találtam, mert sose nem láttam még ilyen eseményt. Így mindent jól megfigyeltem és fényképeztem, közben a család magyarázta nekem hogy mi miért van, hogy jobban megértsem. Ezután az elkövetkező napokon már csak néztem a paso-kat és nem igazán fényképeztem. Csütörtökön volt a madrugá ami azt jelenti hogy hajnalban is felvonulnak. Csütörtökön este mentünk a központba és egészen reggel értünk haza körülbelül hatkor.
Ilyenkor az a szép, hogy sötétben látod a felvonulásokat és a gyertyafénye világítja meg őket.
Nagypénteken egy borús napra ébredtünk és csak abban reménykedtünk, hogy elmegy ez a csúnya idő. Délután már bementünk a központba, hogy átöltözzünk és hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Nagyon streszesek voltunk és tűkön ülve vártuk, hogyan döntenek. A nagyszülők házában készültünk el, beöltöztünk és siettünk a templomba, hogy megmondják a végleges döntésüket. Az utcán nem szabadott megszólalni és csöndben kellett mennünk a templomig. Végül úgy döntöttek, hogy egy óra késéssel, de felvonulunk. A templomban mindenkinek volt egy sorszáma ahol csöndben várakoznia kellett, addig amíg megnyitották a templom kapuit. Minden nazareno kb egy méteres gyertyát kellett, hogy vigyen az oldalán. Az elején fárasztó volt de később hozzá lehetett szokni. Négy óra hosszát voltunk az utcán, bejártuk a központot.Kis utcáktól kezdve a nagytérig és még a katedrálisba is bementünk. Nekem a katedrális volt az egyik kedvenc részem.
Azt utcán elég lassú tempóban vonultunk. Nem beszélhettünk. Ezt az időt nekünk nazareno-nak arra szolgált, hogy magunkba forduljunk és menetelés közben gondolkozzunk.
A kisgyerekek mindig jöttek kérni viaszkot, mert a gyerekek egy viasz gömböt készítenek a Semana Santa ideje alatt, de még azt se szabadott. Az emberek viszonylag csöndben voltak, ami változó, mert a többi napokon nem igazán tudták csöndben figyelni a felvonulásokat.
Az utolsó menet a Virgen temploma volt. Az utca korom sötét volt és csak a gyertyák fénye világította be. Mi nazareno-k volnultunk be előszőr és vártuk, hogy a Virgen-t behozzák a templomba. A vége nagyon szép volt, szintén sötét volt a templomban és csak a Virgen gyertyái égtek, a paso végig csendben vonult zenei kísérettel amíg a helyére nem ért.
A helyi újságok szerint a Loreto (a templom) volt a legszebb, legrendszerezetebb és legelegánsabb paso Nagypénteken.
Viajes de Ritu 
Hozzászólás