Ma van két hónapja, hogy itt vagyok. Gondoltam írok egy kis novemberi összefoglalót mi is történt velem.
Novemberben nem igazán tevékenykedtem a blogomon, de őszintén nem is törtnént semmi különös. Az időm nagy részét tanulással és a gyerekekkel töltöttem. Voltak napok amikor csak esett az eső, amire nem igazán számítottunk mivel az időjárás 5 másodperc alatt megváltozik. Így sikerült háromszor megáznom. Ebből két eset volt érdekes számomra. Első alkalommal mentem a gyerekekért az iskolához és csak egy kabát volt rajtam, persze sütött a nap így nem vittem esernyőt, aztán félúton elkapott a szakadó eső így félig futottam, de aztán rájöttem felesleges mivel nincs hova elbújni az eső elől. Mire az iskolához értem kisütött a nap én meg csurom vizesen vártam a gyerekekre. Második alkalommal már tudtam hogy esni fog így felkészülten indultam a gyerekekért. Útközben esett az eső, de pehemre az esernyőm törött volt, így egész úton fognom kellett az esernyő nyelét, nehogy összecsukódjon. Ezeken a napokon otthon voltam és kicsit unatkoztam így valami olyasmibe kezdtem amit eddig nem csináltam. Megtanultam kötni. Elég furán hangzik, hiszen aki ismer tudja, hogy milyen vagyok és nehezen lehet ezt elképzelni, de igaz. Ami a kötést illeti nagyon tetszik, mondhatni függő lettem. Kikapcsolódásként tökéletes és a koncentrációmat is fejlesztem.
Nem panaszkodhatok, nincs hideg. Tél van, de nekem ez továbbra is nyári idő. Egyes napokon 23-24 fok van valamikor 12 fok. Örülök, hogy idén kimaradok az otthoni mínusz fokokból. A családban mindenki fázik ilyenkor, de mindig azt mondom nekik, hogy képzeljék el a mínusz fokokat, de ők bele se akarnak gondolni.
Részt vettem egy keresztelőn két hete. Nagyon szép volt. Nagyrészt a gyerekekkel voltam, de később megismerkedtem pár felnőttel akik a család közeli baratái. Vannak hétvégék amikor a szülők elmennek itthonról egy estére, ilyenkor filmes estéket tartunk sok ropival és édességgel. Sokat játszunk, emellett készítek nekik olyan játékokat is amivel angol szavakat tanulnak. Nagyon örülök, hogy szoros kapcsolatot alakítottunk ki a gyerekekkel. Még saját kézfogást is kitaláltunk mind a hárommal, amit fejleszteni is szoktunk. A helyiek nagyon kedvesek, segítőkészek. A spanyolomat is többször használom ha segítségre szorulok.
Volt lehetőségem más au-pairekkel is találkozni. Van egy lány Franciaországból akivel naponta találkozok és két lány meg egy fiú Németországból, velük most ismerkedtem meg nemrég.
December 1-je és már karácsonyi díszek vannak mindenhol. Az utcák nagyon szépen kivannak világítva, viszont kicsit fura számomra, hogy nincs hó (és nem is lesz). Decemberben többet jelentkeztek, hozok egy-két receptet a spanyol konyháról, hagyományokat és képeket.
Addig is pár novemberi képet csatolok.
Viajes de Ritu 
Hozzászólás